|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.16. 18:25 - |
 |
Reid érdeklődve leguggolt a tigris elé, majd óvatosan megviszgálta annak mancsát. Rögtön észrevette a a sérülést, és elmosolyodva ALiciára nézett. - Jól vagy, mi? - a felsője aljából tépett le egy csíkot, mivel más most nem volt, nála, majd tett egy lépést a lány felé. - Szabad? - kérdezte, és kicsit megemelte az anyagot, jelezve, hogy segít bekötni. |
 - Örülök... - mondtam, majd feláéktam és becsúsztattam a pengém a tokba majd csizmámhoz. Zafir odasettenkedett Reidhez, majd odanyújtotta neki a mancsát, hogy nézze meg. De egy kis...dög! Istenkém, de szemét! Ami sebesülésem van, az Zafiron is ott lesz, szóval nagyon jó, ha megmutatja neki, és akkor nekem annyi. Mondjuk elég csúnya meg hasogat is, de nem! Majd bekötözöm magamnak!
Jaj, Cia... Nyugi már, egy gonddal kevesebb, ha segít! Már ha segít... - küldte felém gondolatait Zafir, én pedig csak a fejemet ráztam, de végül belenyugodtam. |
Hallva, hogy a lány jól van, feélreállt és összeszedte a fácántetemeket. Nagyon valószínű, hogy inkább a dögre jöttek a farkaosk, mintsem rájuk. Két ember és kát nagymacska. Még az ordasok sem olyan hülyék, hogy nekik essenek.
- Én Reid - mutatkozott be ő is. Sasha feldorombolt. - Ja, igen, ő meg Sasha. |
A fiú hátulról megfogja a vállamat, én pedig hátrapillantok rá.
- Jól vagyok... - motyogtam újra előre fordulva, és direkt nem mondtam, hogy az egyik dög megharapott. Még mindig duzzogok kicsit Zafir "Mégiscsak jó ember vagy, Cia" beszólásán, erre a gondolatomra Zaf elnyúlt, majd felmutatta a fiúnak a mancsát. Ekkor megszólaltam:
- Alicia vagyok. |
Az egyik farkas Sashát bokán kapta, ezért Reidnek is sajgott az említett testrésze, persze a fájdalmát soha nem mutatta volna ki. Szó nélkül nézte végig, hogyan vet véget a farkas életének a lány, majd odalépett mellé, és gyengéden a vállára tette a kezét.
- Jól vagy? Megsérültél valahol? - a hangjából érződött, hogy őszintén aggódott a lányért. |
Reid lelőtte a farkast, mielőtt az rám ugorhatott volna. Közben őt is támadták, de szerencsére Sasha ott volt. Ilyenkor jó, ha a daimóndod nem egy nyulacska, vagy ilyesmi. Úgy tűnt, minden farkast megöltünk, így lesöörtem a ruhámat.
- Huh - fújtam ki a levegőt, majd körbepillantottam a tetemeken. Egy farkas még a fájdalomtól nyüszített, a hasába kapta a nyilat, lassú halálra volt ítélve. Odamentem hozzá, majd megkarcoltam a méreggel átitatott pengével. Így elterjedik a méreg és nem fog annyit szenvedni. Zafir kíváncsian leste mit csinálok, majd úgymond mosolygott. Jó ember vagy, Cia... - én pedig erre fölkaptam a fejem. Én? Még hogy én jó ember?! Zafir meghallotta a fejemben készülő dühöt, majd lehajtotta fülét mintegy bocsánat kérően. Tudja, hogy mennyi embernek kellett elvennem az életét, azért, hoghy a háborúból élve térhessek ki. Ezt csak mi ketten tudjuk, mennyire rossz ember vagyok én igazából. |
Igyekezett kitérni a ragadozók elől, és ez csak több-kevesebb sikerrel sikerült. A farkasok elkapták a lábát, és a nyilai is vészesen fogyni kezdtek. Sasha a segítségére volt, de aztána párduc ijedten felkiáltott a fejében. Reid megpördült, és látta, amint a farkas a lány felé vetődik. Hallotta, hogy maga mögött is megjelenik egy farkas. Sasha túl messze volt tőle, és az utolsó nyilat tartotta a kezében. Egy tizedmásodperc alatt döntött, majd az ellőtt nyíl egyenesen a farkas szívébe fúrodott, így még az ugrás közben megmenekült. Így a lánynak sem esett komolyabb baja, de aztán érezte, hogy a mögötte lévő farkas a hátára ugrik; Reid elesett. Már fölkészült arra, hogy a farkas itt harapja szét a nyakát, de eddigre már Sasha is mellé ért, és ő roppantotta el a ragadozó légcsövét. |
A farkasok jöttek mindenfelől, Reidék már kettőt megöltek, de mindig jött egy másik. Zafir az előbb leteremtett egyet, most harcol a másikkal. Rám három éhes farkas vicsorgott, én teljes biztonságérzettel ugrottam neki az egyiknek, háton szúrtam, csak a kis mocsodék megharapta a kezem. Arréb rúgtam, de a méreg már elkezdett hatni, a farkas hamarosan kifeküdt. Hál' istennek az a hülye méreg gyorsan terjed. Közben egy másik a hajam ráncigálta, így laza átfordulással fejbeszúrtam. A harmadik a lábamnál fogva ráncigált, mire Zafir odaugrott, elkapta a testénél fogva, majd roppantott egyet, mire lehetségesen eltőrt a farkas gerince. ~Köszönöm~ küldtem Zafir felé, majd ő visszaküldött egy önelégült Ugyan-t. Közben észre se vettem, ogy a hátam mögül egy farkas ugrott, én tehetetlenül feltartottam a pengémet, ne rám essen, de nem láttam rá sok esélyt, hogy nem harap majd meg. Vártam a végítéletre, már Zafir se tudott időben mozdulni, de mintha megfagyott volna a levegő. |
A tirgris éhes tekintetés látva már épp felkínálta volna az egyik tetemet, mikor vonyítani kezdtek a farkasok. Megérezte, hogy a lány mellé lép, de most nem rá figyelt. ~ Talán még sem kellett volna nemet mondanod a kardra ~ szidta meg Sasha, miközben Reid lábához oldalazott. Igaza volt. Közelharcban nem sok hasznát vette az íjnak, de azért több volt a semminél, ezért az egyik nyilat már fel is húzta. Közben a szeme sarkából észrevette, hogy a lány is elővette a maga fegyverét. Ez jó jelnek bizonyult.
A következő pillanatban már három felől vetődtek a csapatra a farkasok. Reid kilőtte a nyilat, az egyik farkast pont a szeme közt találta el. A következőt, ami rájuk támadt, Sasha kapta el a nyakánál. Reid úgy érezte, sosem fogynak el, hiszen amint leterítettek egyet, jött helyette kettő másik. Igyekezte önmagát és Sashát is védelmezni, és közben csak néhányszor tudott a lányra és a tigrisére pillantani. |
A fiú fácántetemet dobott a vállára. Szóval vadászat... ~Éhes vagyok~sugalta Zafir, majd valami ásítás félét csinált, ahogy az állatok szokták. Én csak a szememet forgattam a tigrisemnek. Hirtelen fonyítást hallottam, majd vicsorgó hangok jöttek a hátam mögül. Zafir erősen szaglásni kezdett, majd támadóállásba állt. ~Farkasok~állapította meg nekem a daimóndom. Én csak hátrébb léptem kettőt, majd beleütköztem Reidbe. Nem ijedtem meg nagyon, bár kívülről nem ez látszahott. Mondjuk nem szívesen lennék farkas vacsora, mert látszólag elég sokan vannak. A csizmámból előkaptam a pengémet, ami egy cérnavékony dobozban volt, hogy engem ne érjen a végén a méreg, miközben a csizmámban tartom. Most nem volt kedvem átboronálni íjjá, a pengével úgy is jobban tudok harcolni. |
Farkasok, társaságát kaptátok vigyázzatok sokan vannak és veszélyesek ám :P /meg lehet öket ölni ha tudjátok) |
Jól mulatott Alicia rideg tekintetén, de nem mutatta ki. Viszonozta a lány mosolyát, majd a kérdésre válaszolva megrántotta a vállára dobott két fácántetemet.
- Csak egy kis munka - utalt a vadászatra. Sasha helyeslően valami bólintásfélét produkált, ami nagyon emberi mozdulat volt, Reid válla megrázkódott a visszafojtott nevetéstől. |
- Nem, dehogy - ellenkeztem mosolyogva - Csak unatkozásból vagyok itt...
~ Vagy azért, hogy egyfolytában tömjed a fejemet a hülye elméleteiddel ~ sugalta felém Zafir. Rideg tekintetet küldtem a tigris felé, aki mintha elmosolyodott volna. Hiába, imádja, ha bosszanthat.
- És, te mi járatban erre felé? - érdeklődtem, de még mindig a daimóndomat néztem. ~Nem vagy vicces, drágaságom~ küldtem neki. |
Egy fának támaszkodott, pont akkor, mikor a vörös hajú lány eőlépett a sűrűből.
- Szervusz - köszönt ő is. - Igazán sajnálom, ha megzavartunk. Sasha kicsit... - a párducra pillantott. - Önfejű.
A nagymacska ellenkezve felmordult, de Reid egy pillantással elhallgattata. ~ Igazam van ~ mondta Sashának, aki most csak feldorombolt. nehezen ismerte be a vereségét. |
Még mindig a fa tövében ültem, amikor Zafír üzent: Gyere
Feltápászkodtam, mert semmi kedvem nem volt császkálni, de mi van, ha van valami baj. Így arra az irányba fordultam, ahol Zafir hangját hallottam. Hirtelen megláttam valami feketét, és odabújtam egy fa mögé. Vajon mi lehet ez? Kicsit kikukucskáltam, majd egy fiút, és egy daimóndot pillantottam meg. Meg persze Zafirt. Kilépdeltem a fa mögül.
- Sziasztok. |
A nyíl sebesen szelte a levegőt, majd megállt, pontosan a fácán szívében. Ma már ez volt Reid harmadik fogása, mégsem érezte elégnek. Ha vadászott, sokszor fellángolt benne a gyűlölet és a harag, és ezt általában a fácánokon vagy őzeken élte ki.
Sasha előrekocogott a madárhoz, Reid követte. Kihúzta a nyilat a fácán szívéből, majd a vállára vette a madarat. Sasha dorombolva simult Reid lábához. Reid megsimogatta a fejét.
- Menjünk haza - suttogta. EL is indult az ösvényen, de pár lépéssel később észrevette, hogy Sasha nem követi. A nagymacska a fülét hegyezte és a levegőbe szimatolt. ~ Nincs veszély ~ üzente, majd nekiiramodott. Reid káromkodva sietett utána. Az utolsó, amit látott, az az volt, ahogy Sasha, játékosan, nekivetődik egy fekete-narancssárga daimóndnak.
Reid egy kicsit értette, Sasha miért rohant gyorsan társaságért. Reid egy ideje csak a munka miatt ment emberek közé, és ez megviselte kicsit a társaságkedvelő daimóndját.
Sasha játékra hívta a tigrist, addig Reid a környéket figyelte, hogy hol van a daimóndhoz tartozó ember. |
Zafirral császkáltunk az erdőben, és én letelepedtem egy fa tövébe, amíg ő elment kisebb cickányokra vadászni. Kicsit unalmasan telnek a mindennapjaim. Kéne már csinálni valami izgalmasat. Mondjuk összetűzésbe kerülni a Szin néppel. Vicces lenne kicsit ugratni őket és húzni az agyukat. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
